Egy világ omlott össze bennem, de már építem is az újat

Nagy felismerésekkel telt ez a hét, és minden percéért hálás vagyok. Minden úgy kezdődött, hogy nem változott semmi. Vagyis hogy éltem az eddigazthittemhogyálom életemet mégis minden reggel azzal az érzéssel keltem fel, hogy valami nem stimmel. Nem akarok bemenni dolgozni. Ideges vagyok és frusztrált, panaszkodom, nem tudok normálisan beszélni. Mélyen legbelül annyira nem tudok azonosulni azzal a szereppel ( persze, hisz' nem is kellene) aminek az utóbbi fél évben próbáltam megfelelni miután felvettek az azthittemhogyálom munkahelyemre, hogy képtelen voltam szorongás nélkül kimondani: ügyvédjelölt vagyok. Sajnos vagy szerencsére - e két vélemény között még mindig nem tudok dűlőre jutni - ha valamivel nem tudok azonosulni az egészen rövid idő alatt (értsd nem kellene hozzá évtizedek) olyan lelki nyomássá fog nőni bennem, hogy nem tudok folyamatosan, látható szorongás nélkül beszélni. Ez a helyzet mostanra elég fokozottá vált, a hajam is elkezdett hullani, szóval minden jel afelé mutatott, hogy nem lesz ez így jó. Csinálhatod ezt, csak szépen beledöglesz, az meg kinek jó. Ennek a felismerése után egy nem túl nagy logikai bakugrással rájöttem az általam gyakran megjelenő okra, ez pedig az, hogy azért vagyok ott ahol, hogy másoknak megfeleljek. Van egy Lobsterizmus nevű blog amire múlt héten találtam rá és egész konkrétan beszippantottak a nyers ámde igencsak szemnyitgató irományai. Meg máséi is, de a legtöbbször rajta esett le az állam. Ő írja, hogy

"Ha jól esik másoktól az elismerés akkor sajnos annak megvonása egy remek fegyver ellened. Olyan nincs, hogy csak az elismerést teszed zsebre, és utána nem érint meg, ha lúzernek tartanak. Ha képtelen vagy saját önértékelést generálni, akkor örökké az ő szekerüket fogod húzni, hogy megkapd a buksisimit."

Ütős. És nagyon igaz. Rengeteget gondolkodtam a mitkénemosttenni- mondjakfelvagymilegyen - mit kezdjekazéletemmel - mitfognakszólni - végülisnincsveszítenivalóm kérdéskörön és mostanra kezd összeállni a válasz. Összefoglalom amit nem fogok tenni és amit igenis, hogy megteszek, bárki bármit is mond.

Amit nem:

1. Mások elvárásai szerint cselekedni - tudom, hogy jót akartok, szerettek és szerintetek így leszek boldog, de a reakcióm erre első körben egy határozott nem (nem tudjátok hogy nekem mi jó, és nem leszek így boldog, próbáltam), a másodikban pedig az, hogy a ti életetekben azt csinálhatjátok amit szeretnétek (ha nem akkor valamit nagyon elszúrtatok, ne adjatok tanácsot) az enyémben pedig én teszem azt, amit szeretnék.

2. Adni mások véleményére - a másik ember véleménye az ő dolga, nekem semmi közöm hozzá. Iszonyatosan felszabadító dolog erre rájönni. A mindennapi gondolkodásom részévé tenni nem annyira egyszerű, de dolgozom rajta. Napról napra könnyebb.

3. Válaszolni az olyan kérdésekre, mint hogy "akkor most mit fogsz kezdeni az életeddel?" - azt fogom tenni, amit eddig is kellett volna. Boldogságot generálni azáltal hogy saját magamat értékesként kezelve és meggyógyítva képessé válok adni és értéket teremteni. Nem fogok papírokat gyártani 8-10 órában még akkor sem ha a társadalom 99%-át alkotó embertömeg ezt várja el. Aki nem, annak nagy pacsi!

Amit igen:

1. Okosan megtervezve kilépni a mókuskerékből - az elmúlt 1,5 évben világossá vált számomra az, amit addig is sejtettem amíg magam nem csináltam. Nem akarok létezni. Nem akarok reggel felkelni, beverekedni magam a munkahelyemre, eltölteni ott x órát, ha hasznos, ha nem, ha élvezem, ha nem, majd hazamenni, lefeküdni és kezdeni előről. Szerencsére még nem szippantott be olyan mértékben ez a létforma, hogy csak hatalmas áldozatok árán tudjak kilépni belőle, ezért kis tervezéssel, számolással és információgyűjtéssel feltérképeztem az exit lehetőségeit. Nem csak egy van.

2. Levonom a következtetéseket - ezek közül a legfontosabb az, hogy HALLGASS A MEGÉRZÉSEIDRE. Ha ismered magad, márpedig én ismerem - csak annyira ügyesen tudom elhitetni magammal, hogy nem és hogy másoknak van igaza az én életemmel kapcsolatban - akkor a természetes belső jelzőrendszered azonnal szól ha gebasz van. Érdemes hallgatni rá, sok bosszúságtól és keserűségtől kíméled meg magad.

3. Nem kapkodok - az egész gyerekkorom egy állandó rohanás és idegesség által átszőve telt. Folyton siettünk, nyugtalanok voltunk, veszekedtünk vagy költöztünk. Ez felnőttként is megmaradt bennem és nagyon nem tetszik. Szeretnék változtatni rajta és felismertem, hogy elhamarkodottan soha nem jó cselekedni. Attól még, hogy a gondolat a változtatás igényére megszületett bennem, nem fogok rohanni és szétkürtölni mindenkinek hogy én holnaptól világgá megyek. Mindennek megvan a maga ideje.

4. A félelmeim és a belém nevelt hiedelmeim ellenére cselekedni - a tanult tehetetlenség egy rendkívül alattomos és bennem is masszívan élő tulajdonság, ami rengetegszer akadályozott már meg a cselekvésben. Szerencsére felismertem, így tudom, hogy akadályoz és változtathatok.

A lista nem végleges, csak a pillanatnyi megnyugtatásomhoz elegendő. Egy rakat gondolat van még bennem, két napig tudnék írni egyfolytában, de most mennem kell. Vár a természet :)

Hamarosan folytatása következik!

Költözöm

Megint. Nem otthonról megyek egy másik nem haza.Persze a dolgok változnak,muszáj nekik ezért még az is lehetséges,hogy ezúttal igazi otthonra lelek.ha mégsem,akkor pedig megyek tovább.Van akkora a világ, hogy mindenki megtalálhassa benne a helyét.Szeretnék egyedül lenni.Gondolkodni.Vagy csak élvezni a csendet, a magánynak azt a kiváltságát, hogy teljesen önmagaddal lehetsz.Ezt a napot most magamnak szentelem.

A hűségről

Állandóan változó a viszonyom a hűséggel és jelentéstartalmával.Sokáig nem tudtam, sőt, meg merem kockáztatni még most sem tudom pontosan hova tenni, fontosnak tulajdonítani a szexuális vetületét még annyira sem, mert soha nem volt dolgom vele.Másrészt meg ez a legjelentéktelenebb része a fogalomnak.A megcsalás többnyire már az utolsó utáni legvégső lépés a kapcsolatban, ezért engem ez izgat legkevésbé, ami igazán izgalmas az, hogy mi élteti, meddig tarthat, meddig tartson, akarjunk, akarhatunk-e örökkön örökké élni valakivel (ebben az életben). Nemrég olvastam Müller Péter írását a témával kapcsolatban és annyira megtetszett, hogy azt hiszem meggyőződésem részévé fogom tenni.Szerinte "a hűség az emberi léleknek egy olyan működése, hogy már a legelején tudja, mi lesz majd később és mi lesz a legvégén.Meglátsz egy sugárzó szemű szép, fiatal, kívánatos nőt, derékig érő hajjal - s látod őt őszen, ritkuló hajjal, fogatlanul, járókerettel, vaksin, betegen, sőt haldokolva - és mégis szereted.Te is változol, ő is változik, az emberek is változnak, az ország és a történelem is felismerhetetlenül megváltozik - de a szeretet megmarad.

Az út elején a fogaid közé szorítod, mint egy kölyökkutyát, akt meg kell mentened az árvízben, s úszol, míg élsz, míg ő él, míg tart az ár vagy el nem érsz vele a partra.Nem engeded el közben.Miért?Mert szereted.És ez a lényeg.

Ha a szeretet elmúlik - nincs hűség sem.Csak hazugság.Becsapás.Képmutatás.Gyávaság.És rabszolgaság."

De mitől múlik el a szeretet?Miért szeretsz ki a másikból?Miért van az,hogy emberek 10, 20, 30 vagy 40 esetleg fél évszázadnyi együtt töltött élet után azt mondják: már nem szeretlek.Olyan létezik, hogy az emberek valamilyen küldetés, megoldandó feladat miatt találkoznak, látszólag véletlenül. Megesik, hogy ez a küldetés egy élet közös leélése.De vajon honnan tudja az ember, hogy mikor dönt helyesen, mikor követi vagy mikor írja a maga sorsát?

Talán kezd leülepedni

az az egyre koszosabb víz ami az életemnek nevezett kis pocsolyában folyton felkavarok.
Megint egy hónapja nem írtam, észre sem vettem úgy elsuhant.De!talán most megint - ezúttal sikerrel - próbálkozhatok egy kis víztisztítással.Azt még nem tudom, hogy szűrőt vagy fertőtlenítőszert fogok használni, talán a kettő kombinálása a leggyorsabb (már megint a türelmetlenség).Persze a legjobb az lenne, ha hagynám hogy magától helyreálljon a rend, az ökológiai nyugalom.
Így is úgy is muszáj lassítani, itt a tél, ha más nem, a hideg megállásra, gondolkodásra, az év vége pedig számvetésre késztet.Lesz mit levonnom tanulságként.
Napló helyett most inkább álljon itt egy olyan költemény amit véletlenül találtam a kibertérben sasszézva és már a címe belopta magát piciny szívembe.

Csukás István - Annyiszor játszottam a boldogot

Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,

mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;

vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,

s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.

Hatásszünet

féleségnek bőven beillik a lassan másfél hónapja tartó hallgatásom.Oka pedig korántsem az, hogy nem történt velem semmi a Lisztről szóló poszt óta.Annyit mondanék, hogy a bőség zavara áll fenn ismét, de azért igyekszem összeszedni valahogy.Mindent leírok ami eszembe jut, ettől kissé kuszára fog sikeredni a beszámoló, de mivel this is the story of MY life itt is megengedem a magamnak a konvencionalitás bizonyos fokú hiányát.Hmm.Konvencionalitás meg az ő hiánya.Elég sokszor használtam ezt a szókapcsolatot mostanában, leginkább saját magammal összefüggésben.És tényleg mennyire jól jellemez engem, főleg hogy viszonylag gyakran megjelenik viselkedésemben.A gondolataimban annál kevésbé.Ezek szerint a gyakorlati megvalósításban csúszom meg valahol, de ha jobban meggondolom milyen unalmas lenne, ha mindenki logikusan viselkedne all the time in every circumstances.

Most hogy pár órácskája végre nem csinálok semmit kezdenek rendeződni a fejemben lévő dolgok.Nagyon rám fért már, nem is akartam írni, gondoltam jegelem az egész blog dolgot egy ideig ha már ilyen sokáig nem sikerült semmit alkotni.De aztán egyre nagyobb teret nyert ez a picit idea a fejemben, hogy meg kéne örökíteni mi zajlik, zajlott bennem, velem és körülöttem mostanában.Családi állapotomban két változás is beállt, nem, nem házasodtam meg és lettem özvegy, de valami hasonló csak ezt még egyszer.Úgyhogy mondhatni eddig happy end, de persze koránt sincs vége ezzel a történetnek, sőt kezdődik valami egészen új, valami amire elég régóta vágytam csak hát az embert a félelmei elég jól tudják korlátozni.Pontosabban a félelmei által saját maga válik önnön korlátjává.Ezt a gátat megtörtem, azaz megtörtük tehát és szinte azonnal éreztem mennyire jó döntés volt.Nem akarok senkit hibáztatni, de felszabadulást éreztem (vagy inkább megszabadulás, de ez még csúnyább és gonoszabb kifejezés ebben az esetben), annak ellenére hogy senki által nem voltam kényszerítve.Jó, igen, max. magam által.Egy hétig irdatlanul szenvedtem utána,lelki válság meg miegyéb.Elsősorban Anyu de minden barátom rengeteget segített, hogy feldolgozzam a problémát, még szakemberhez is elmentem, mert úgy gondoltam az nekem jó.Tényleg segített, mindenki (beleértve egy Henitől kölcsönkapott könyvet) együttes hatására, támogatására pedig olyan felismerésekre jutottam, hogy majd leesett az állam.Mire a végére értem ennek a kisebb nagyobb hullámvölgyekkel tarkított “tisztulási folyamatnak” teljesen kivirultam.Azért óvatosan bánok ezzel a “vége” szóval,hadd fogalmazzam inkább úgy: eléggé túl vagyok rajta a továbblépéshez.Flóra végre a maga ura lett, egy erős,b átor önálló és céltudatos nő.Az utóbbi mindig is megvolt bennem, csak a többi maradozott el (oké,bevallom még most sincs meg mind olykor) rendszeresen.Igyekszem figyelni magamra és nem hagyom hogy a fejembe fészkeljék magukat azok a hülye gondolatok amik utána lehúznak és csak rosszat hoznak.

A lelki változások mellett lakhelyemben is csere történt:kollégista lettem.Ha egy szóval kéne jellemeznem az egészet azt mondanám: imádom.A társaság nagyon rám fért és vágytam is rá, közel vagyok a sulihoz, ezért megspórolok egy csomó időt amit pl. alvással, de még inkább tanulással tölthetek, vagyis kéne töltenem ( eddig pont nem jött be).Két iszonyatosan jó fej művészetis csaj a szobatársam,Szandi és Emőke, nem prioritási sorrendben és teljes mértékben kijövünk egymással.Voltunk együtt Suit up dayen bulizni - csak, hogy kiemeljek egy eseményt a sok közül - ami meg kell hogy mondjam pocsékul alakult, az utána sikeredett after-házibuli miatt volt mégis érdemes végigszenvedni az estét.Szert tettem ugyanis – érdekes körülmények között vagyis még inkább történések láncolataként - egy különlegesnek mondható barátságra vagy mire, nincs is rá elég kifejező szó, talán én nem tudom megfogalmazni.Jöttek ebből is a kuszaságok, most rendeződött nemrég az egész úgy ahogy.Azért kultúrálódtunk is, az első számú közösségi oldalon fent vannak a képek a székesegyházban tett látogatásról.

Node vissza a szívügyekhez.A Táncoló Egyetem nyitógálán megejtett kis “fellépésünk” után, vagy méginkább közben döbbentem rá, hogy nekem lételemem a tánc.Nem csak a klasszikus vagy a modern, hanem úgy általában minden ami a zenére történő ütemes mozgásba belefér.ez még hagyján , az újdoság nekem az égető vágy volt amit éreztem ilyenfajta tudásom közönség előtt történő előadására!Elhatároztam hát, hogy fanatizmusra való hajlamomat ezúttal végre valami hasznosra fogom legalább részben használni és komolyan elkezdek táncolni.Egyetemi keretek között űzöm a hip-hopot, inkább csak testmozgás szinten, a heti egy edzés semmire nem elég, inkább csak karcolgatjuk a felszínt,de ettől a kurzustól nem is vártam és nem is várható más.Elvetődtem viszont egy elég sorsszerűnek mondható véletlen folytán táncházba,ahol történt valami amiből most már sokkal több lett és eléggé megnöveli az endorfinszintemet nap mint nap.Nem a fogyasztó csokit fedeztem fel,szerelemféleségről van szó, de ez valami más, a szó jó értelmében.Kamaszos helyett inkább érettebb és mélyebb, ha lehet ennyi idő után ilyet mondani.Eleinte nem is azt mondom, hogy nem akartam,csak fogtam a fejem picit, hogy nem igaz hogy nem tudok egy kicsit egyedül lenni.Teljesen “szabadon”.Ismerem magam, és tudom, hogy társ nélkül nem lehetek egész ember, és ha valaki kibírja meg tudja tolerálni, hogy a vele való komolyabb kapcsolat közben sokat változom, mert még nagyon éretlen vagyok, akkor miért is ne.Arra is rájöttem, hogy így is lehetek, sőt így is szabadnak kell lennem, mert máshogy nem megy.Különben mindig lesz valami bibi ami megkeseríti az egészet, csak meg kell találni a középutat, azt az aranyat, ami nekem úgy általában nehezen sikerül, még mindig gyakorlat teszi a mestert, úgyhogy igyekszem.Táncolni azóta sem sikerült igazándiból sokat, csak egy nappaliban keringőzés lett megejtve nem kis sikerrel,úgyhogy nem bánom :)

Most azt érzem, hogy jó.Minden rendben, a tanulást villámsebességgel elkezdem, végre igazi lelkesedéssel tudom belevetni magamat (talán a gyakorlati tárgyak hatására is).Óriási tudásvágy él bennem, mindent meg akarok tanulni, úgy általában, amit el lehet sajátítani, korántsem csak a hivatásomon belül.Ha elkezdeném felsorolni, több oldalt meg tudnék tölteni vele.Közben beugrott, hogy ennek  a kiújult fejlődési vágynak új endorfinforrásom az oka.Hatalmas elméleti és gyakorlati tudás, ismeret és tapasztalat tárult elém a részéről, mindenféle nagyzolás nélkül, ez (is) késztet engem ilyen törekvére.És végre nem versenyezni akarok.Halvány lila gőzöm sincs miért, azt beszéltük, a különbözőségünk az oka, de kimondhatatlanul örülök neki.
Látom kisebb regényt sikerült kanyarítanom a bejegyzésből,érzésem szerint meg is örökítettem amit nagyjából szerettem volna.Update hamarosan.

 

Teljes album megtekintése

A leghalványabb jelét sem

 

látom annak, hogy itt lenne az ősz…egyenlőre, és ezt ki is használom.Igen,tudom, a blog szerkesztésében sem jeleskedem mostanában, pedig már halmokban állnak kisebb írásaim arra várva, hogy publikáljam őket, bőséges képanyaggal megspékelve.Még mindig el vagyok havazva spontán és kevésbé spontán tennivalókkal, amiket jórészt sosem tervezek, mégis mindig megtalálnak, szerencsére.Nem akartam elengedni a nyarat, a gondtalanul töltött napokat, a fél óra alatt szerveződő baráti mulatságokat, de egyenlőre úgy látom nem is kell, a suli ezeket az összejöveteleket nem nagyon akadályozza meg.Úgy döntöttem, szakítok azzal a gyakorlattal amit eddig követtem: egy “átbulizott” éjszaka másnapján új bejegyzésen gondolkozva mindig azt mondom magamnak, hogy majd ha az előzőeket feltöltöttem jöhet ez is.Megint elveszne az ihlet mint már oly sokszor, a régi élményeket meg utólag is megoszthatom, ha egyszer nagyon ráérek.Ennek az elhatározásnak nyomán most a tegnapról ejtek pár szót.

Délután egy szokásosan isteni bolognai pizzaremekünk elfogyasztása után Bencével karöltve, riasztottam Alessiát, van-e kedve egy kisebb erdei túra teljesítésén keresztül ami Mandulástól indulva Remeteréten végződne megnézni a hétvégén megrendezésre kerülő Mecsek Rallyt.A tegnapot is – sőt a héten szinte minden napot - együtt töltöttünk, legutóbbi közös filmezésünk (az Igenember) óta pedig hajlamos (velem együtt) mindenre rábólintani, ezúttal is így történt :) A “kisebb” túrából 1,5 órás lett, a felét már teljes sötétségben menetelve, össze-összerezzenve tettük meg, na jó, lámpákat azért vittünk, de ez engem nem nyugtatott meg :D Alessiával egymás nyakába ugrottunk örömünkben, mikor végre elértük a rétet.Érdemes volt éjszakai menetelésre adni a fejünket, a csillagok tündököltek és bár egyetlen versenyzőt sem láttunk már, a rally miatt nyüzsgött a sátrazó, tűz körül üldögélő, iszogató emberektől az egész környék.Ezen felbuzdulva gondoltuk miért ne jöhetnénk ki megejteni az oly régóta halogatott sátrazást.Szót tett követett, stoppal bejutottunk Pécsre, a Barbakántól felsétáltunk Mandulásig.Kocsival már villámgyorsan ugrottunk be Bencéhez, majd hozzám a sátorért (sötétben settenkedés, hogy Mucika fel ne ébredjen).Ezúttal szerencsére nem vágtak át a vaterán, az egy hónapja vásárolt holmit kitűnő állapotban, minden tartozékkal együtt kaptam meg.A két személyes megnevezés pontosnak bizonyult, hármunknak kicsit szűkös, úgy nézhettünk ki kb mint heringek a konzervben.Sebaj, sok jó ember kis helyen is elfér, és különben is, az élmény mindenért kárpótolt minket.Gyönyörű idő, csodás kilátás az égre, horkoló szomszéd (tudtam, hogy valaki morgó fenevadnak fogja hinni :D ) és persze a társaság. Öt óra körül szinte egyszerre ébredt a kis csapat, gyors összecuccolás, meglepődés mennyire sokan vannak már kint, kellemes kocsikázás  Bence rezidenciára, durmolás délig.Sokadszorra mondhatom, hogy it was one of the best days in life :)

Teljes album megtekintése

Liszt, a szupersztár

Év közepén rájönni, hogy idén Lisztet ünneplik – legnagyobb sajnálatomra csak külföldön - nem túl dicséretes.Pláne, ha az ember lánya az osztrák autópályán zötykölődve egy kifüggesztett plakátról (melyen ővirtuózsága látható retro napszemüvegben) szerez tudomást az eseményről. A reklám mindenesetre nagyon ötletes és hatásos, annyira megragadt az emlékezetemben, hogy hazaérkezésünk után kutakodni kezdtem mi is ez az egész.
A hivatalos programnév Lisztománia 2011, mely rendezvénysorozat keretében  szülővárosa, Burgenland 200 koncerttel, kiállításokkal, projektekkel és publikációkkal ünnepli “szupersztárját”.A rendezvények száma nem véletlenül jelentőségteljesen szimbolikus, a neves művész 1811. október 22-én született Doborjánban (ma Raiding,Ausztria).
Hazai, és főleg pécsi programot hiába kerestem, pedig az új Kodály Központ igazán méltó helyszínnek bizonyult volna az ünnepelt néhány művének előadására.
Forrás és bővebb információ: http://www.liszt-utja.hu/magyar/oldalak/lisztomania_2011/

Kert, nyár, ilyesmi

Annyira örülök, hogy cirka négy év után végre küzdelem nélkül enyém lehetett a fűnyírás kiváltsága, sőt, felkérés alapján végeztem e nemes feladatot, hogy muszáj bejegyzést szentelnem neki.Nagyon élveztem és elég hamar teljesítettem a küldetést, még dícséretet is kaptam, ez már döfi!
Egyébként pedig megfigyeltem, hogy az idén a gyümölcsfákat és bokrokat– mindet másfajta – betegség támadta meg.A szilva elkezd rohadni mielőtt megérne, a mirabelle ami egyébként sárga színű lilában “pompázik” és szintén hullik, olyan mintha megfagyott volna, az egresen meg rögtön azután, hogy megjelentek a termések szürkés színű bevonat képződött, ami nem engedte, hogy megérjen a gyümölcs, ugyanúgy néz ki mint 1 hónapja.
Lemosópermeten kívül mást nem használunk a kertben, de ennyi kórság még egyik évben sem ütötte fel a fejét.Én meg szomorúan nézem, hogy hullik a természet kincse hasznavehetetlenül a fűbe.Na jó, a barack és a ribizli gond nélkül leérett és nagyon finom volt, lekvár is készült belőle, hála érte! Mégvalami: nő a lime, vagy citrom még nem tudom, egyenlőre zöld a drága.Madárlátta növényke, Rómából hoztuk repülőn, nem nagyon bíztunk az életben maradásában, de túlélte.Szerény kertészeti tudásom szerint a fiatal fácskákat be is kell oltani ahhoz, hogy termést hozzanak, nos, rajta nem eszközöltünk semmi ilyesmit, hacsak nem a szeplőtelen fogantatás esett meg vele, növény változatban.Ki tudja, a lényeg hogy gyönyörűségemre egy nagyobbacska és két kisebb citrusféle is növekszik a pici fán :)
Megszerettem Orfűt, folyton oda vágyom, és ezt igyekszem a környezetem tudomásár hozni.Ha felkerekedek a társaság egy része általában velem tart, pár napja viszont kifejezetten egymagam mentem ki a magyar Lila akác közbe.Szükségem volt rá, hogy egyedül legyek a gondolataimmal, elmehessek egyedül azokra a helyekre amikhez emlékek kötnek.Nem menekülhetek az emlékeim elől, bármennyire is próbálok, főleg Pécsett, jobban teszem ha megpróbálom hasznomra fordítva eltemetni őket lelkem könyvtárának polcaira.Ezek a hetek mondhatni dobozolással telnek, igyekszem kifesteni a szobát, hogy ne kelljen mindig nagyobb képet aggatni a falra, hogy eltakarja a régit.Közben azért élek is, bringázom a városban B-vel, melegszendvicset vacsizunk az óvoda tetején a  naplementében,meglepetés gyertyafényes majdnemebédre invitálnak én meg teljesen meghatódom, fényképezünk a Tettyén Andival, sátrat veszek, hogy egyszer spontán beüljünk a kocsiba és teljesen random helyen kiszállva felverjük valahol az erdőben.Olvasom is, még mindig Agatha Christie van terítéken,előkotortam egy nagyon régi fényképezőgépet, tervben van a kipróbálása, néha pedig anyut látom el hasznos jogi tanácsokkal :P Jöjjön az új szemeszter,állok elébe, de addig még egyenesbe kell jönnöm, tisztán kell látnom, értékelnem kell az elmúlt hónapokat.Minden nap egy kicsit máshogy látok így utólag egy –egy szituációt, egy mondatot, egy helyzetet és olykor akkorát csapok a homlokomra ezektől a felismerésektől…Óriási erőfeszítésembe kerül fenntartani a nulla kommunikációt, ha nem lennék meggyőződve cselekedetem helyességéről és szükségességéről, nem folytatnám tovább.Az utazás most mindenkinek jól jön.Az utazás mindig mindenkinek jól jön, ha szeret utazni az illető.Tipikus menekülés.

Teljes album megtekintése

Igazán bajor

Három felejthetetlenül tartalmas napot töltöttem némethonban, méghozzá úgy, hogy egy héttel korábban még nem határoztam el magam az utazásra.Hamar belerázódtam a nyelvbe, a környezetbe, az egész ottani létezésbe, nem is akartam hazajönni, de picit sem aggódom, hamarosan visszatérek.
Egy évente megvalósuló csereutazás keretében zajlott az egész program, tavaly vendéglátóink (Walter és Gaby) jártak Pécsett, idén pedig ígéretünkhöz híven Nagyival együtt mi látogattuk meg őket lakóhelyükön egy München melletti Buchloe nevezetű kisvárosban.Igyekszem rövidre tömöríteni elbeszélésemet, így talán esélyt adok arra, hogy valaki elolvassa.

Teljes album megtekintése

Reggel házunk elől négyecskén terv szerint indultunk, hogy a M6-n Hegyeshalomig utazva, onnan pedig a szinte teljes hosszában felújítás alatt álló osztrák autópályán át este hét órára elérjük uticélunkat.Útközben többek között a Mondseenél is megálltuk, 1000 km-t nem lehet kibírni egy ültő helyben (lábjegyzet: vitorlázás a tavon búvárkodással egybekötve rögtön tervbe véve) Hosszú menet, sikeres érkezés, este grillparty vendéglátóinknál, a malacfej fatányéron sokkolt de a wurstsalat isteni volt.
Másnap kezdődött az igazi ámulat Schloss Neuschwanstein néven. II. König Ludwig kastélya annyira gyönyörű, hogy még Disneyt is megihlette, híres logojában állítólag ez az építmény látható.Mindezt egy amerikai hölgytől tudtuk meg, aki meghallván diskurzusunkat a kastély eredetéről (persze, hogy már megint angolul fecsegtem -.-“) felvilágosításképpen “mindenki az amerikaiakat másolja” teóriájának részeként adta elő a történetet.Mondanom sem kell, hogy nem hagytuk tévhitben szegényt…ha már a külföldieknél tartunk ennyi kínait még sosem láttam egy helyen.Rejtély hogy tudnak magas sarkú cipőkben tipegve túrázni indulni.Audiogide segítségével belül is tettünk egy információhalmot ránk zúdító túrát, a végén a shopping sem maradhatott el, eredménye a szobám falán és a hűtőn díszeleg, kép illetve mágnes formájában.Ja és vettem egy kitűzőt is, csak hogy ne felejtsem el honnan is származom (részben).Kis szusszanás után erdei úton átsétáltunk egy közeli függőhídra a tökéletes rálátás érdekében.Állak leesve,vad fényképezés, majdnem vízbeesés (szó szerint kis híján lelöktek a hídról- csak hogy ne “essek” ki a gyakorlatból), majd a közeli étteremben elköltött mittagessen után – ami Knödeln, natürlich -  irány vissza a városba, mert este welcome party.A hazajutás kissé nehézkes lett volna ha Walter nem kalkulálja bele a szünidő kezdete és a hétvége miatti kocsiáradatot az utazási időnkbe.A szervezet amely a minden évben megrendezett utazásokat összefogja neve Kolping, tevékenysége rendkívül szerteágazó, akit esetleg érdekel annak a Google jó barátja.Most jövök rá, hogy elfelejtettem megemlíteni egy “életem első” élményt.Német istentisztelet, vagyis egyántalán mise, a nyelv és a helyszín már csak a ráadás.Ilyet is láttam, örülök hogy ennyivel is gazdagabb lettem.Visszatérve a timelinehoz, kellően kiöltözve este a helyi elnök beszédével és sofőrünk - aki a magyar főszervező is egyben – tolmácsolásával megkezdődött a mulatság.Első felvonásban vacsora, ami Hochzeitssuppe,sült husik és megint Knödeln, desszertként pedig a helyiek által készített finomságok jóféle német sörrel és pécsi cabernet sauvignonnal.Az italokhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy elfelejtettem a mondást miszerint borra sör meggyötör.Schrecklich.Haladt előre az idő, nemcsak én, mindenki jó hangulatba került hát, olyannyira hogy helyi dalokat tangoharmonikán az ördög hangszerének kíséretével majd a kórus teljes repertoárját ismerhettük meg.Utóbbiba a közönség is be lett vonva, daloskönyvet mellékeltek, így nem úsztam meg a kornyikálást, sőt rophatta is mindenki kedvére.Jómagam is meg lettem táncoltatva, nem mintha bántam volna :) Egy illóolajokkal megspékelt forró fürdő méltó befejezése volt a napnak.

Rövidre fogva a szót - nem akarok kisregényt kerekíteni egy ötnapos utazásból, úgysem olvasnák - a következő nap iszonyat sűrű volt.A program szerint az úticél München mit Zug, gyors városnézés idegenvezetéssel, ami kissé csalódás mert az egész városban szinte minden nevezetesség felújítás alatt áll.Sebaj, azért csodaszépeket látás, majd ebéd a híres Hofbräuhausban.Tudtomon kívül sikerült Ferenc József kedvenc étkét rendelnem, ami főtt marhahússzeletek zöldségekkel alaplében, tormával és főtt krumplival.Jó ízlése volt őfelségének, a dunkles Bier is remekül csúszik hozzá.Rövid ejtőzés után villamosra pattantunk, hogy megtekintsünk noch ein Schlosst, méghozzá a Nymphenburgit, amely a külvárosban található.Őt is éppen felújítják, de nem is bánjuk, a hatalmas sétával a parkban kisebb rezidenciák útba ejtésével majd egy kellemes uzsonnával a pálmakertben berendezett kávézóban tökéletesen elégedett mindenki.Főleg, hogy műsort is kapunk pedig nincs is betervezve: egy portugál diákokból álló világutazó formáció rögtönzött peformanszába csöppenünk.Én szemmel láthatóan élvezem,sőt  nem sokkal később már azon kapom magam, hogy lengetem a baromi nehéz zászlójukat a fejem felett, a többiek meg vadul fényképeznek.Biztos tehetséges vagyok, bár szerintem nem eme erényem miatt akartak elérhetőséget cserélni velem.Végül azt mondtam üsse kavics, elvégre tényleg akadt pár figyelemre méltó srác közöttük :P A magyar delegáció ezt látva rögtön ki is akart házasítani Portugáliába.Nem ellenkeznék, de…és itt kezdődnének a bonyodalmak úgyhogy ugorjunk is nap hátralevő részére.Villamossal utazás a vonathoz, vonattal utazás haza Buchloéba, ottan pedig bayerische vacsi.Echten Würstchen mit Sauerkraut und Pretzel és már jól megszokott söröcske.Feléledt bennem a szakács, megkérdeztem hát hogyan készítik a perecüket, biztos hogy otthon is ki fogom próbálni.Nagyon lelkes lehettem, mert reggelire szó nélkül a vajas sonkás változatot falatozhattam.Valami isteni!Már értem miért nem fújja el a szél a bajorokat, ilyen masszív szénhidrátkúra mellett eléggé nehéz is lenne.No de kellett az energia a hajnali kelés után, a terv szerint a hegyekbe vezet utunk.A közeli hazainduláson kívül mást nem vártam - előző éjjel egy kisebb mélyponton voltam túl – mégis ez sikerült a legjobban.

Aznapi első megállónk Oberammergau.A városka passiójátékáról híres, ami több mint öt óra hosszú és csak tíz évente játsszák el szigorúan a legalább húsz éve ott élő helyiek a pestistől való megmenekülésük érdekében tett fogadalmukhoz híven.Óriási, félig fedett színházat építettek ennek megvalósítására, majdnem 5000 fő befogadására alkalmas.Tényleg monumentális az egész, érdemes volt megnézni.A java még csak ezután jött, libegővel azaz sogenannte Wank Bahnnal meghódítottuk a csúcsokat.Illetve csak egyet, 1780 méter magassságban.Szó szerint lélegzetelállító, nem csak a látvány ( rögtön szemben a Zugspitze, Németország legmagasabb pontja) de az oxigéndús levegő is.Órákat el tudtam volna tölteni egy napozóágyban a tájat szemlélve.Visszafelé már ismerősebb volt a közlekedés, mégis  a csoportkép után úgy szédelegtünk be a buszba.Hazaúton délutáni szunyókálás,fejben megint egy későbbi lehetséges túra (ezúttal biciklis, hegyen kuslcsosházban alvós, tóbanfürdős változat) részletein és a másnapi induláson járt az eszem.Az utolsó vacsorán felidéztük legszebb élményeket, Walter mesélt a fiatalkori balatoni emlékekről,és még azt is megtudtam hogy mi az a Maultasche, szóval csupa nosztaliga .
Csodás napokon vagyunk túl.A táj, az emberek, az ételek, az egész németség elválaszthatatlanul a részemmé vált annyira, mint még sohasem.Ismét nem bántam hát meg, hogy útra keltem.Hiába, a spontán dolgok sikerülnek mindig a legjobban.Bárhogy is legyen, legkésőbb két év múlva újra látlak, drága Bajorország!

Régi szelek fújnak új irányokba

 

Változnak az idők, változom én is.Két napja szentül elhatároztam hogy átadom magam az Értelmetlen Lét nevű folyó sodrásának és egy picit hagyom, hadd vigyen, amíg még különösebb veszteségek nélkül erre lehetőségem van, de nem sokáig bírtam.Akaratlanul is elkezdtem tervezgetni a nyár hátralevő részét és olyan jó ötleteim támadtak amiket nem hagyhatok megvalósítás nélkül.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy egy hét múlva Németország felé veszem az irányt, München mellett egy Buchloe nevű kisvárosban vár a fogadócsalád akikkel öt felejthetetlen napot fogok eltölteni.Még nem is ismerem a házigazda fiát Nagyi máris ki akar házasítani,so it’s gonna be interesting to watch, főleg mert Nagyi köztudottan híján van mindenféle idegen nyelv tudásnak. Megérkezésünk napján rögtön szülinapi partyval egybekötött duckling-sütéssel kezdünk.Alig várom.
Egyébként pedig szinte a nullával konvergáló zongoratudásomat fejlesztendő minden héten látogatást teszek nagyszüleim pianínójánál.Nem tudom, hogy az abból fakadó öröm mondatja-e velük hogy tehetségem van a muzsikához, hogy zenészfamília révén végre én is újra visszatértem gyökereimhez vagy ez a megállapítás objektív, mindenesetre jól illik az elhatározásomhoz, hogy magas szintre fejlesszem tudásom.Gyakorlás előtt és után pedig élvezettel hallgatok történeteket, tényeket őseimről, és mindig megdöbbenek mennyi mindent nem tudok a múltamról.Apropó múlt, nagyapám horvát származása és perfekt nyelvtudása révén egyre többet értek a régi és nem is olyan régi (nép)dalokból, egészen jól le tudom fordítani őket.
Az a rengeteg minden amit az elmúlt hónapokban történt velem, velünk, folytatásra kárhoztat.Biciklizni, túrázni, úszni, sétálni, napfürdőzni, erdőtjárni, eltévedni és felfedezni akarok és fogok is, amennyit csak időm engedi.Időből márpedig egyre kevesebbet tudok majd effélékre fordítani, a következő szemeszter keménynek ígérkezik, én pedig tartom magam az ígéretemhez miszerint az elmúlt félévben elért átlagomhoz hasonlóan rosszat igyekszem nem produkálni, úgyhogy igencsak bele kell húznom.Már most, ugyanis szeptemberben két nagyszerű vizsgakurzus teljesítése vár rám.Delicious.
Érdekes, hogy már elkezdtem temetni a nyarat, pedig még egy jó hónapig tart majd.Biztos a szutyok időjárás teszi, ha nem vagyok rá fogékony általában nem sikerül elvennie az életkedvem egy részét, de most nem ez a helyzet.Pedig augusztus végén vár rám a Balaton.Ha minden jól megy egy hétig az Ábrahám-hegyről tekinthetek le minden reggel az alattam elterülő víztükörre.Ez eszembe juttatja a Horvátországban töltött napokat pontosabban heteket!Két hétnyi a tenger mellett levés után nem csoda ha még a Petőfi utcai homokba ültetett levendula is Krk sziget összes kincsét idézi.Megyek, szippantok egyet a szárított verzióból, amit házigazdánktól kaptunk ajándékba…közben meg szóljon az Idu dani…

Két hét Krk szigetén, képekben

 

Teljes album megtekintése

BBQ

Az idei első grillezés

 

Teljes album megtekintése

Köszönet

Alkalmasabb fórum nem jut eszembe, ahol kifejezhetném mérhetetlen hálámat dr. Tóth Mihály tanár úrnak a büntetőjog tanszékről, ezért itt szeretnék köszönetet mondani a mai sikeres vizsgámért.Hálám örökké üldözni fogja!
Két sikeres kollokvium a távolság köztem és a vizsgaidőszakom vége között. egy teljes hetem van megtenni ezt az utat a közigazgatási jog és az európai közjog ösvényén. Ilyen hamar még soha nem végeztem és igyekszem nem eltérni a tervtől de bármi történjék is hamarosan irány Krk Island :)

Mi a hasonlóság egy vizsgaidőszak és egy kormányzati ciklus között?

Annyi szabad agykapacitásom van pénzügyi jog tanulás közben, hogy azon kezdtem el gondolkodni milyen sok hasonlóság van a kormányválasztás és a tárgyfelvétel között, nem elsősorban felépítésükben inkább működésükkel a polgárokban kiváltott reakciókban. Bár a tárgyakat félévente kell felvennünk az egyetemen, a végrehajtó hatalom központ szervét pedig csak négy évente választjuk újra, a félelem alapvetően végigkíséri mindkét intézményt, részemről legalábbis biztosan.

Az új szemeszter elején érdeklődve böngészem a kurzuslistát, majd dolgom végeztével úrrá lesz rajtam egy nagyon is ismerős érzés mert arra gondolok, hogy bár biztosan új információkkal gyarapodik elmém tudástára, bőven tartogat majd akadályokat is a tárgy abszolválása (évközi zh, beugró, kegyetlen vizsgáztató stb.) Ehhez hasonlóan a következő kormányzati ciklus megkezdésére való felhatalmazás megadásakor, az önkormányzati választásokon állampolgári kötelességünk tudatában  (nagyon naivan -vagy optimistán?) - igyekszünk olyan pártba bizalmat helyezni (mert sajnos mást nem nagyon lehet tenni) ami a jövőben hasznára válhat, az országnak, a nemzetnek a hazának.Úgy látom egyre kevesebben látják a demokratikus választások értelmét, - erre kizárólag a részvételi statisztikákból következtetek – és sajnos nagyon meg tudom érteni ezt a fajta hozzáállást is.

Mert mi történik?A nép szavaz és remél.Reméli, hogy jobbra fordul sorsa, reméli, hogy most jól választott.Ám rögtön ezután kezdenek gyülekezni a viharfelhők akárcsak a jövőben vizsgázni készülő egyetemista feje felett.A friss kormánynak már egészen más elképzelései vannak mint a választási kampányban.Jönnek a zárthelyi dolgozatok, katalógus az előadásokon, reformok, ésszerüsítés, spórolás és megszorítás.A szegény polgár pedig imádkozik, nehogy őt találják meg a jobbító szándékú intézkedésekkel, nehogy bal lábbal kelljen fel a vizsgáztató, nehogy rossz felével essen a földre a papírlap.Az egyetemi létre ez persze fokozottan nem jellemző, a vizsgázó készüljön, tanuljon, de nem egyszer találkoztam már a követelmények lényeges módosulásával a vizsgaidőszak előtt pár nappal, hogy az ésszerűség hiányáról ne is beszéljek.Kicsit olyan, mintha mind zsákbamacskát játszanánk, ki ki hosszabb-rövidebb időközönként.De talán pont emiatt szép az élet.(?) Azt hiszem napszúrást kaptam.

helyzetjelentés

A műtét után egy héttel büszkén mondhatom: a szervezetem kitűnő munkát végzett.Reggel voltam kontrollvizsgálaton ahol leszedték a merevítőkötést és kivették a fel nem szívódó varratokat.Utóbbi nem volt fájdalommentes, de már nagyon vártam, hogy emberek közé mehessek.Egyenes lett az orrom :D és ahogy én látom kisebb is aminek nagyon örülök.Az összkép persze még nem az igazi, véraláfutás, duzzadt terület akad az arcomon így is.Nem győzöm hangsúlyozni mennyire elégedett vagyok és köszönöm az orvosomnak, dr. Járai Tamásnak az idejét amit nekem szentelt és a kifogástalan munkát, egyáltalán nem bántam meg hogy belevágtam ( igaz, inkább ő vágott belém ^^)Még gyógyulgatok, egy hétig semmi sport, de esélyes a happy end :)

p.s: ha már teljesen felépültem leleplezem magam és teszek fel before - after képet.

Megorroltam magamra

Csütörtökön átestem az általam hőn áhított és várt beavatkozáson, igaz egy nappal később mint gondoltam, de ami késik nem múlik.Visszatekintve még örülök is neki, ugyanis nagyon hiányoltam a tájékoztatást és pár vizsgálatot amit ilyenkor állítólag el szoktak végezni.Szerdán reggel nagyival bevonultunk a Pécsi Tudányegyetem Füll Orr Gégészeti Klinikára és felvetettünk engem az osztályra.Körülményes egy művelet volt, annak ellenére hogy nagyi ex-egészségügyi dolgozó révén számtalan ismerőssel találkozott akik készséggel hagyták félbe a dolgukat és siettek a segítségünkre.2 óra alatt megejtettek rajtam egy EKG vizsgálatot (nem, nem egy tucat rezidens szeme láttára) aláírtam egy csomó nyilatkozatot amiket leendő jogász létemre egytől egyig elolvastam és alaposan halálra rémültem (pl: elismertem hogy az altatás következménye spontán halál is lehet és én ezt a kockázatot vállalom….nem mintha utólag lehetőségem lenne reklamálni).Egy orvos és egy nővér jól kikérdezett annak érdekében, hogy mindenfajta kockázatot elkerüljünk a műtét során, a procedúra végén pedig lefényképeztek és karszalagot is kaptam (amit másnap nem használtak fel, de megnyugtaott hogy igyekeznek nem elcserélni egy másik operációra váró delikvenssel) Őszintén megkönnyebbültem és nagyon vártam a másnapot.Reggel 7kor megkaptam a szobám, átöltöztem a műtéthez alkalmas ruhában és bevettem egy pirulát amitől megnyugszik és elálmosodik az ember.Nem éreztem különösebb hatását, teljesen józanul feküdtem fel 1 órával később a műtőasztalra.Ott viszont átéltem az első és egyetlen sokkot.Az asszisztensnő akinek az volt a feladata hogy bekösse a kanült a kezembe valamiért nagyon ideges volt.Két vénám szétdurrant és nem talált másikat ezért ő úgy gondolta hogy ha rángatja a kezem és hangosan kiabál akkor biztosan könnyebb dolga lesz.Nem így lett, engem meg jól megrémített, szerencsémre elég hamar az arcomba tolták az altatógázt és nem kellett végigélnem a továbbiakat.Arra ébredtem hogy alig kapok levegőt, hányinegem van és sírni akarok.Utóbbi két tünet a szükséges lépések megtételével hamar enyhült, kaptam egy üvegcsényi fájdalomcsillapítót miközben lassan magamhoz tértem, így a megőrzőből visszakerülhettem a szobámba.Két és fél órásra tervezték a műtétek, egy órával tovább tartott, biztos nem akartak félmunkát végezni, nekem nem tűnt fel, értékelem a precizitástElég gyorsan alkalmazkodtam a megváltozott körülményekhez, mozdulni sem mertem, no nem mintha akartam vagy tudtam volna.Nem emlékszem pontosan mennyi idő telt el, de szép sorjában megjelentek a látogatóim.Elmondhatatlanul nagy öröm volt számomra, hogy ennyien meglátogattak!Elsőként Bazsi jött, úgy láttam kissé megrémült mikor meglátta a szétvert arcom, de igyekezett leplezni és elmesélte mi mindent csináltak aznap az egyetemen.Rögtön a távozása után megérkezett Chris, a nagyija és az én nagyszüleimnek a hátralevő része (Mucika végig velem volt a műtét előtt és után, csak éjszakára ment haza) Kitűnő  alkalom volt az ismerkedésre, ez volt a második legjobb dolog ami történt velem aznap.Képtelen vagyok megítélni meddig maradtak, elég fáradtnak éreztem magam, hamar álomba merültem.A kórházi ágyak kénylmét hagyjuk, viszont az a sztereotípia hogy a magyar egészségügyi ellátás borzalmas, számomra megdőlt, legalábbis ami a füll-orr-gégszetet illeti.Az orvosom nagyon precíz, figyelmes és kedves volt velem, a nővérek úgyszintén, semmi negatívat nem tudok mondani.Még a kaja is egész finom, igaz csak az ebéd, mást nem ettem.Szerintem csak az tetszett benne, hogy irgalmatlanul fűszeres volt ezért éreztem valami ízfélét is.Bár lehet, hogy a pénz beszélt, nem tudom.Kevés ideig élvezhettem a kórházi tartózkodás jótékony hatásait, a tamponok eltávolítása után már másnap hazamehettem.Nem bántam, sokkal jobb otthon, bár benne van a pakliban, hogy megerőltetetem magam, amit nem kéne.Igen, annyira jól voltam ma reggel, hogy már hajoltam, cipekedtem és minden olyasmit tettem amit nem szabadna, de hát majd csak tanulok belőle.Jacko-orrot semmiképp nem szeretnék :D

vendégszerepelek

Enikő megjegyzéséből miszerint olyan vagyok mint egy rajzfilmfigura, két fényképből Chris keze nyomán mini képregény-féleség született rólam.Én nem teljesen értem mi a humor forrása, de azért gondoltam  megosztom, végülis aranyos.

Sok eső = nosztalgia

Eleven Hold - Hiábavaló

Nem tudom miért, de nagyon megérintett.

Overwhelming coffee

 

 Alkalmi kávéfogyasztó létem ellenére azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban nyúlok a bögre után ilyen célból.
Az ok egy gyönyörűséges kávéfőző masina, pontosabban kettő. Ugyanis tavaly karácsonykor a jézuska megajándékozta nagyimat egy visszafogottan elegáns kapszulás gépezettel, de bevallom nem fogott meg annyira mint ez a kis zöld színű szépség.Tisztában vagyok vele, hogy minden kávéfőző így működik, de ez a darab olyan, mint egy mesebeli forrás csak megnyomod a gombot és teljesen elvarázsol: ontani kezdi a gőzölgő, halvány gesztenyeszín majd egyre sötétülő zuhatagot bele a mély porcelán öbölbe.

Ínyenceknek ezzel véget is ér a folyamat, én azonban nem tudom mellőzni a tejszín lágy, krémes ízét, gyarló lelkemnek ez teszi teljessé az élményt.Mea culpa.

 

  

Járt utat járatlanért el ne hagyj...

Én megtettem.Két utat is elhagytam.Majd kitaposom ezt is valahogy, nem teremhet minden fán egy útépítő brigád.A blog egyenlőre csak egy pici ösvény, annyira friss, hogy még avar borítja, talán lesz belőle turista útvonal vagy később utca, talán publikálok rendszeresen.Ezért is kímélem meg a nulla darab olvasómat az ünnepélyes "elindult a blog" szövegtől, különben sem vagyok a nagy szavak embere.Elindult, de nem ígérek semmit, annyi mindent és annyiszor elhatároztam már, felesleges fogadkoznom, ha úgy érzem írnom kell nem tagadom meg magamtól.Ahhoz, hogy emészthető legyen valószínűleg jó sok bejegyzés kell majd.
A másik út egy érdekes kérdés, bár lassan kezd lekopni a kérdőjel a mondat végéről.Fogalmazhatnék úgy is, hogy ideiglenes forgalomkorlátozást éltem át, rövidet, szinte észre sem vettem.Most pedig egy gyönyörű, vadonat új, kátyúmentes, többsávos autópályán száguldok álmaimmal.Kár hogy a boldogsághoz vezető úton nagyon drága az autópályadíj és a gyorsítósáv is veszélyes.