Megint egy hónapja nem írtam, észre sem vettem úgy elsuhant.De!talán most megint - ezúttal sikerrel - próbálkozhatok egy kis víztisztítással.Azt még nem tudom, hogy szűrőt vagy fertőtlenítőszert fogok használni, talán a kettő kombinálása a leggyorsabb (már megint a türelmetlenség).Persze a legjobb az lenne, ha hagynám hogy magától helyreálljon a rend, az ökológiai nyugalom.
Így is úgy is muszáj lassítani, itt a tél, ha más nem, a hideg megállásra, gondolkodásra, az év vége pedig számvetésre késztet.Lesz mit levonnom tanulságként.
Napló helyett most inkább álljon itt egy olyan költemény amit véletlenül találtam a kibertérben sasszézva és már a címe belopta magát piciny szívembe.
Csukás István - Annyiszor játszottam a boldogot
Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,
mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;
vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,
s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.
Annyiszor játszottam a boldogot,
most végre boldog lehetnék
nyugtalanul figyelem magamat,
vajon mi hiányzik még,
mi hiányzik és honnan hiányzik,
a világból-e vagy belőlem,
hogy miért nem csurran a méz,
fanyarul megért szőlőszem;
vagy nincs is, csak a mesében,
elkopott idegeket simogató
szép hazugság, kábítószer,
és mindegy, rossz voltam vagy jó,
s a boldogot csak játszani lehet,
és az élethez ennyi is elég,
az üdvözült angyali boldogságot
nem ismerik, csak a hülyék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése