Állandóan változó a viszonyom a hűséggel és jelentéstartalmával.Sokáig nem tudtam, sőt, meg merem kockáztatni még most sem tudom pontosan hova tenni, fontosnak tulajdonítani a szexuális vetületét még annyira sem, mert soha nem volt dolgom vele.Másrészt meg ez a legjelentéktelenebb része a fogalomnak.A megcsalás többnyire már az utolsó utáni legvégső lépés a kapcsolatban, ezért engem ez izgat legkevésbé, ami igazán izgalmas az, hogy mi élteti, meddig tarthat, meddig tartson, akarjunk, akarhatunk-e örökkön örökké élni valakivel (ebben az életben). Nemrég olvastam Müller Péter írását a témával kapcsolatban és annyira megtetszett, hogy azt hiszem meggyőződésem részévé fogom tenni.Szerinte "a hűség az emberi léleknek egy olyan működése, hogy már a legelején tudja, mi lesz majd később és mi lesz a legvégén.Meglátsz egy sugárzó szemű szép, fiatal, kívánatos nőt, derékig érő hajjal - s látod őt őszen, ritkuló hajjal, fogatlanul, járókerettel, vaksin, betegen, sőt haldokolva - és mégis szereted.Te is változol, ő is változik, az emberek is változnak, az ország és a történelem is felismerhetetlenül megváltozik - de a szeretet megmarad.
Az út elején a fogaid közé szorítod, mint egy kölyökkutyát, akt meg kell mentened az árvízben, s úszol, míg élsz, míg ő él, míg tart az ár vagy el nem érsz vele a partra.Nem engeded el közben.Miért?Mert szereted.És ez a lényeg.
Ha a szeretet elmúlik - nincs hűség sem.Csak hazugság.Becsapás.Képmutatás.Gyávaság.És rabszolgaság."
De mitől múlik el a szeretet?Miért szeretsz ki a másikból?Miért van az,hogy emberek 10, 20, 30 vagy 40 esetleg fél évszázadnyi együtt töltött élet után azt mondják: már nem szeretlek.Olyan létezik, hogy az emberek valamilyen küldetés, megoldandó feladat miatt találkoznak, látszólag véletlenül. Megesik, hogy ez a küldetés egy élet közös leélése.De vajon honnan tudja az ember, hogy mikor dönt helyesen, mikor követi vagy mikor írja a maga sorsát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése