Hatásszünet

féleségnek bőven beillik a lassan másfél hónapja tartó hallgatásom.Oka pedig korántsem az, hogy nem történt velem semmi a Lisztről szóló poszt óta.Annyit mondanék, hogy a bőség zavara áll fenn ismét, de azért igyekszem összeszedni valahogy.Mindent leírok ami eszembe jut, ettől kissé kuszára fog sikeredni a beszámoló, de mivel this is the story of MY life itt is megengedem a magamnak a konvencionalitás bizonyos fokú hiányát.Hmm.Konvencionalitás meg az ő hiánya.Elég sokszor használtam ezt a szókapcsolatot mostanában, leginkább saját magammal összefüggésben.És tényleg mennyire jól jellemez engem, főleg hogy viszonylag gyakran megjelenik viselkedésemben.A gondolataimban annál kevésbé.Ezek szerint a gyakorlati megvalósításban csúszom meg valahol, de ha jobban meggondolom milyen unalmas lenne, ha mindenki logikusan viselkedne all the time in every circumstances.

Most hogy pár órácskája végre nem csinálok semmit kezdenek rendeződni a fejemben lévő dolgok.Nagyon rám fért már, nem is akartam írni, gondoltam jegelem az egész blog dolgot egy ideig ha már ilyen sokáig nem sikerült semmit alkotni.De aztán egyre nagyobb teret nyert ez a picit idea a fejemben, hogy meg kéne örökíteni mi zajlik, zajlott bennem, velem és körülöttem mostanában.Családi állapotomban két változás is beállt, nem, nem házasodtam meg és lettem özvegy, de valami hasonló csak ezt még egyszer.Úgyhogy mondhatni eddig happy end, de persze koránt sincs vége ezzel a történetnek, sőt kezdődik valami egészen új, valami amire elég régóta vágytam csak hát az embert a félelmei elég jól tudják korlátozni.Pontosabban a félelmei által saját maga válik önnön korlátjává.Ezt a gátat megtörtem, azaz megtörtük tehát és szinte azonnal éreztem mennyire jó döntés volt.Nem akarok senkit hibáztatni, de felszabadulást éreztem (vagy inkább megszabadulás, de ez még csúnyább és gonoszabb kifejezés ebben az esetben), annak ellenére hogy senki által nem voltam kényszerítve.Jó, igen, max. magam által.Egy hétig irdatlanul szenvedtem utána,lelki válság meg miegyéb.Elsősorban Anyu de minden barátom rengeteget segített, hogy feldolgozzam a problémát, még szakemberhez is elmentem, mert úgy gondoltam az nekem jó.Tényleg segített, mindenki (beleértve egy Henitől kölcsönkapott könyvet) együttes hatására, támogatására pedig olyan felismerésekre jutottam, hogy majd leesett az állam.Mire a végére értem ennek a kisebb nagyobb hullámvölgyekkel tarkított “tisztulási folyamatnak” teljesen kivirultam.Azért óvatosan bánok ezzel a “vége” szóval,hadd fogalmazzam inkább úgy: eléggé túl vagyok rajta a továbblépéshez.Flóra végre a maga ura lett, egy erős,b átor önálló és céltudatos nő.Az utóbbi mindig is megvolt bennem, csak a többi maradozott el (oké,bevallom még most sincs meg mind olykor) rendszeresen.Igyekszem figyelni magamra és nem hagyom hogy a fejembe fészkeljék magukat azok a hülye gondolatok amik utána lehúznak és csak rosszat hoznak.

A lelki változások mellett lakhelyemben is csere történt:kollégista lettem.Ha egy szóval kéne jellemeznem az egészet azt mondanám: imádom.A társaság nagyon rám fért és vágytam is rá, közel vagyok a sulihoz, ezért megspórolok egy csomó időt amit pl. alvással, de még inkább tanulással tölthetek, vagyis kéne töltenem ( eddig pont nem jött be).Két iszonyatosan jó fej művészetis csaj a szobatársam,Szandi és Emőke, nem prioritási sorrendben és teljes mértékben kijövünk egymással.Voltunk együtt Suit up dayen bulizni - csak, hogy kiemeljek egy eseményt a sok közül - ami meg kell hogy mondjam pocsékul alakult, az utána sikeredett after-házibuli miatt volt mégis érdemes végigszenvedni az estét.Szert tettem ugyanis – érdekes körülmények között vagyis még inkább történések láncolataként - egy különlegesnek mondható barátságra vagy mire, nincs is rá elég kifejező szó, talán én nem tudom megfogalmazni.Jöttek ebből is a kuszaságok, most rendeződött nemrég az egész úgy ahogy.Azért kultúrálódtunk is, az első számú közösségi oldalon fent vannak a képek a székesegyházban tett látogatásról.

Node vissza a szívügyekhez.A Táncoló Egyetem nyitógálán megejtett kis “fellépésünk” után, vagy méginkább közben döbbentem rá, hogy nekem lételemem a tánc.Nem csak a klasszikus vagy a modern, hanem úgy általában minden ami a zenére történő ütemes mozgásba belefér.ez még hagyján , az újdoság nekem az égető vágy volt amit éreztem ilyenfajta tudásom közönség előtt történő előadására!Elhatároztam hát, hogy fanatizmusra való hajlamomat ezúttal végre valami hasznosra fogom legalább részben használni és komolyan elkezdek táncolni.Egyetemi keretek között űzöm a hip-hopot, inkább csak testmozgás szinten, a heti egy edzés semmire nem elég, inkább csak karcolgatjuk a felszínt,de ettől a kurzustól nem is vártam és nem is várható más.Elvetődtem viszont egy elég sorsszerűnek mondható véletlen folytán táncházba,ahol történt valami amiből most már sokkal több lett és eléggé megnöveli az endorfinszintemet nap mint nap.Nem a fogyasztó csokit fedeztem fel,szerelemféleségről van szó, de ez valami más, a szó jó értelmében.Kamaszos helyett inkább érettebb és mélyebb, ha lehet ennyi idő után ilyet mondani.Eleinte nem is azt mondom, hogy nem akartam,csak fogtam a fejem picit, hogy nem igaz hogy nem tudok egy kicsit egyedül lenni.Teljesen “szabadon”.Ismerem magam, és tudom, hogy társ nélkül nem lehetek egész ember, és ha valaki kibírja meg tudja tolerálni, hogy a vele való komolyabb kapcsolat közben sokat változom, mert még nagyon éretlen vagyok, akkor miért is ne.Arra is rájöttem, hogy így is lehetek, sőt így is szabadnak kell lennem, mert máshogy nem megy.Különben mindig lesz valami bibi ami megkeseríti az egészet, csak meg kell találni a középutat, azt az aranyat, ami nekem úgy általában nehezen sikerül, még mindig gyakorlat teszi a mestert, úgyhogy igyekszem.Táncolni azóta sem sikerült igazándiból sokat, csak egy nappaliban keringőzés lett megejtve nem kis sikerrel,úgyhogy nem bánom :)

Most azt érzem, hogy jó.Minden rendben, a tanulást villámsebességgel elkezdem, végre igazi lelkesedéssel tudom belevetni magamat (talán a gyakorlati tárgyak hatására is).Óriási tudásvágy él bennem, mindent meg akarok tanulni, úgy általában, amit el lehet sajátítani, korántsem csak a hivatásomon belül.Ha elkezdeném felsorolni, több oldalt meg tudnék tölteni vele.Közben beugrott, hogy ennek  a kiújult fejlődési vágynak új endorfinforrásom az oka.Hatalmas elméleti és gyakorlati tudás, ismeret és tapasztalat tárult elém a részéről, mindenféle nagyzolás nélkül, ez (is) késztet engem ilyen törekvére.És végre nem versenyezni akarok.Halvány lila gőzöm sincs miért, azt beszéltük, a különbözőségünk az oka, de kimondhatatlanul örülök neki.
Látom kisebb regényt sikerült kanyarítanom a bejegyzésből,érzésem szerint meg is örökítettem amit nagyjából szerettem volna.Update hamarosan.

 

Teljes album megtekintése