látom annak, hogy itt lenne az ősz…egyenlőre, és ezt ki is használom.Igen,tudom, a blog szerkesztésében sem jeleskedem mostanában, pedig már halmokban állnak kisebb írásaim arra várva, hogy publikáljam őket, bőséges képanyaggal megspékelve.Még mindig el vagyok havazva spontán és kevésbé spontán tennivalókkal, amiket jórészt sosem tervezek, mégis mindig megtalálnak, szerencsére.Nem akartam elengedni a nyarat, a gondtalanul töltött napokat, a fél óra alatt szerveződő baráti mulatságokat, de egyenlőre úgy látom nem is kell, a suli ezeket az összejöveteleket nem nagyon akadályozza meg.Úgy döntöttem, szakítok azzal a gyakorlattal amit eddig követtem: egy “átbulizott” éjszaka másnapján új bejegyzésen gondolkozva mindig azt mondom magamnak, hogy majd ha az előzőeket feltöltöttem jöhet ez is.Megint elveszne az ihlet mint már oly sokszor, a régi élményeket meg utólag is megoszthatom, ha egyszer nagyon ráérek.Ennek az elhatározásnak nyomán most a tegnapról ejtek pár szót.
Délután egy szokásosan isteni bolognai pizzaremekünk elfogyasztása után Bencével karöltve, riasztottam Alessiát, van-e kedve egy kisebb erdei túra teljesítésén keresztül ami Mandulástól indulva Remeteréten végződne megnézni a hétvégén megrendezésre kerülő Mecsek Rallyt.A tegnapot is – sőt a héten szinte minden napot - együtt töltöttünk, legutóbbi közös filmezésünk (az Igenember) óta pedig hajlamos (velem együtt) mindenre rábólintani, ezúttal is így történt :) A “kisebb” túrából 1,5 órás lett, a felét már teljes sötétségben menetelve, össze-összerezzenve tettük meg, na jó, lámpákat azért vittünk, de ez engem nem nyugtatott meg :D Alessiával egymás nyakába ugrottunk örömünkben, mikor végre elértük a rétet.Érdemes volt éjszakai menetelésre adni a fejünket, a csillagok tündököltek és bár egyetlen versenyzőt sem láttunk már, a rally miatt nyüzsgött a sátrazó, tűz körül üldögélő, iszogató emberektől az egész környék.Ezen felbuzdulva gondoltuk miért ne jöhetnénk ki megejteni az oly régóta halogatott sátrazást.Szót tett követett, stoppal bejutottunk Pécsre, a Barbakántól felsétáltunk Mandulásig.Kocsival már villámgyorsan ugrottunk be Bencéhez, majd hozzám a sátorért (sötétben settenkedés, hogy Mucika fel ne ébredjen).Ezúttal szerencsére nem vágtak át a vaterán, az egy hónapja vásárolt holmit kitűnő állapotban, minden tartozékkal együtt kaptam meg.A két személyes megnevezés pontosnak bizonyult, hármunknak kicsit szűkös, úgy nézhettünk ki kb mint heringek a konzervben.Sebaj, sok jó ember kis helyen is elfér, és különben is, az élmény mindenért kárpótolt minket.Gyönyörű idő, csodás kilátás az égre, horkoló szomszéd (tudtam, hogy valaki morgó fenevadnak fogja hinni :D ) és persze a társaság. Öt óra körül szinte egyszerre ébredt a kis csapat, gyors összecuccolás, meglepődés mennyire sokan vannak már kint, kellemes kocsikázás Bence rezidenciára, durmolás délig.Sokadszorra mondhatom, hogy it was one of the best days in life :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése