Három felejthetetlenül tartalmas napot töltöttem némethonban, méghozzá úgy, hogy egy héttel korábban még nem határoztam el magam az utazásra.Hamar belerázódtam a nyelvbe, a környezetbe, az egész ottani létezésbe, nem is akartam hazajönni, de picit sem aggódom, hamarosan visszatérek.
Egy évente megvalósuló csereutazás keretében zajlott az egész program, tavaly vendéglátóink (Walter és Gaby) jártak Pécsett, idén pedig ígéretünkhöz híven Nagyival együtt mi látogattuk meg őket lakóhelyükön egy München melletti Buchloe nevezetű kisvárosban.Igyekszem rövidre tömöríteni elbeszélésemet, így talán esélyt adok arra, hogy valaki elolvassa.
Reggel házunk elől négyecskén terv szerint indultunk, hogy a M6-n Hegyeshalomig utazva, onnan pedig a szinte teljes hosszában felújítás alatt álló osztrák autópályán át este hét órára elérjük uticélunkat.Útközben többek között a Mondseenél is megálltuk, 1000 km-t nem lehet kibírni egy ültő helyben (lábjegyzet: vitorlázás a tavon búvárkodással egybekötve rögtön tervbe véve) Hosszú menet, sikeres érkezés, este grillparty vendéglátóinknál, a malacfej fatányéron sokkolt de a wurstsalat isteni volt.
Másnap kezdődött az igazi ámulat Schloss Neuschwanstein néven. II. König Ludwig kastélya annyira gyönyörű, hogy még Disneyt is megihlette, híres logojában állítólag ez az építmény látható.Mindezt egy amerikai hölgytől tudtuk meg, aki meghallván diskurzusunkat a kastély eredetéről (persze, hogy már megint angolul fecsegtem -.-“) felvilágosításképpen “mindenki az amerikaiakat másolja” teóriájának részeként adta elő a történetet.Mondanom sem kell, hogy nem hagytuk tévhitben szegényt…ha már a külföldieknél tartunk ennyi kínait még sosem láttam egy helyen.Rejtély hogy tudnak magas sarkú cipőkben tipegve túrázni indulni.Audiogide segítségével belül is tettünk egy információhalmot ránk zúdító túrát, a végén a shopping sem maradhatott el, eredménye a szobám falán és a hűtőn díszeleg, kép illetve mágnes formájában.Ja és vettem egy kitűzőt is, csak hogy ne felejtsem el honnan is származom (részben).Kis szusszanás után erdei úton átsétáltunk egy közeli függőhídra a tökéletes rálátás érdekében.Állak leesve,vad fényképezés, majdnem vízbeesés (szó szerint kis híján lelöktek a hídról- csak hogy ne “essek” ki a gyakorlatból), majd a közeli étteremben elköltött mittagessen után – ami Knödeln, natürlich - irány vissza a városba, mert este welcome party.A hazajutás kissé nehézkes lett volna ha Walter nem kalkulálja bele a szünidő kezdete és a hétvége miatti kocsiáradatot az utazási időnkbe.A szervezet amely a minden évben megrendezett utazásokat összefogja neve Kolping, tevékenysége rendkívül szerteágazó, akit esetleg érdekel annak a Google jó barátja.Most jövök rá, hogy elfelejtettem megemlíteni egy “életem első” élményt.Német istentisztelet, vagyis egyántalán mise, a nyelv és a helyszín már csak a ráadás.Ilyet is láttam, örülök hogy ennyivel is gazdagabb lettem.Visszatérve a timelinehoz, kellően kiöltözve este a helyi elnök beszédével és sofőrünk - aki a magyar főszervező is egyben – tolmácsolásával megkezdődött a mulatság.Első felvonásban vacsora, ami Hochzeitssuppe,sült husik és megint Knödeln, desszertként pedig a helyiek által készített finomságok jóféle német sörrel és pécsi cabernet sauvignonnal.Az italokhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy elfelejtettem a mondást miszerint borra sör meggyötör.Schrecklich.Haladt előre az idő, nemcsak én, mindenki jó hangulatba került hát, olyannyira hogy helyi dalokat tangoharmonikán az ördög hangszerének kíséretével majd a kórus teljes repertoárját ismerhettük meg.Utóbbiba a közönség is be lett vonva, daloskönyvet mellékeltek, így nem úsztam meg a kornyikálást, sőt rophatta is mindenki kedvére.Jómagam is meg lettem táncoltatva, nem mintha bántam volna :) Egy illóolajokkal megspékelt forró fürdő méltó befejezése volt a napnak.
Rövidre fogva a szót - nem akarok kisregényt kerekíteni egy ötnapos utazásból, úgysem olvasnák - a következő nap iszonyat sűrű volt.A program szerint az úticél München mit Zug, gyors városnézés idegenvezetéssel, ami kissé csalódás mert az egész városban szinte minden nevezetesség felújítás alatt áll.Sebaj, azért csodaszépeket látás, majd ebéd a híres Hofbräuhausban.Tudtomon kívül sikerült Ferenc József kedvenc étkét rendelnem, ami főtt marhahússzeletek zöldségekkel alaplében, tormával és főtt krumplival.Jó ízlése volt őfelségének, a dunkles Bier is remekül csúszik hozzá.Rövid ejtőzés után villamosra pattantunk, hogy megtekintsünk noch ein Schlosst, méghozzá a Nymphenburgit, amely a külvárosban található.Őt is éppen felújítják, de nem is bánjuk, a hatalmas sétával a parkban kisebb rezidenciák útba ejtésével majd egy kellemes uzsonnával a pálmakertben berendezett kávézóban tökéletesen elégedett mindenki.Főleg, hogy műsort is kapunk pedig nincs is betervezve: egy portugál diákokból álló világutazó formáció rögtönzött peformanszába csöppenünk.Én szemmel láthatóan élvezem,sőt nem sokkal később már azon kapom magam, hogy lengetem a baromi nehéz zászlójukat a fejem felett, a többiek meg vadul fényképeznek.Biztos tehetséges vagyok, bár szerintem nem eme erényem miatt akartak elérhetőséget cserélni velem.Végül azt mondtam üsse kavics, elvégre tényleg akadt pár figyelemre méltó srác közöttük :P A magyar delegáció ezt látva rögtön ki is akart házasítani Portugáliába.Nem ellenkeznék, de…és itt kezdődnének a bonyodalmak úgyhogy ugorjunk is nap hátralevő részére.Villamossal utazás a vonathoz, vonattal utazás haza Buchloéba, ottan pedig bayerische vacsi.Echten Würstchen mit Sauerkraut und Pretzel és már jól megszokott söröcske.Feléledt bennem a szakács, megkérdeztem hát hogyan készítik a perecüket, biztos hogy otthon is ki fogom próbálni.Nagyon lelkes lehettem, mert reggelire szó nélkül a vajas sonkás változatot falatozhattam.Valami isteni!Már értem miért nem fújja el a szél a bajorokat, ilyen masszív szénhidrátkúra mellett eléggé nehéz is lenne.No de kellett az energia a hajnali kelés után, a terv szerint a hegyekbe vezet utunk.A közeli hazainduláson kívül mást nem vártam - előző éjjel egy kisebb mélyponton voltam túl – mégis ez sikerült a legjobban.
Aznapi első megállónk Oberammergau.A városka passiójátékáról híres, ami több mint öt óra hosszú és csak tíz évente játsszák el szigorúan a legalább húsz éve ott élő helyiek a pestistől való megmenekülésük érdekében tett fogadalmukhoz híven.Óriási, félig fedett színházat építettek ennek megvalósítására, majdnem 5000 fő befogadására alkalmas.Tényleg monumentális az egész, érdemes volt megnézni.A java még csak ezután jött, libegővel azaz sogenannte Wank Bahnnal meghódítottuk a csúcsokat.Illetve csak egyet, 1780 méter magassságban.Szó szerint lélegzetelállító, nem csak a látvány ( rögtön szemben a Zugspitze, Németország legmagasabb pontja) de az oxigéndús levegő is.Órákat el tudtam volna tölteni egy napozóágyban a tájat szemlélve.Visszafelé már ismerősebb volt a közlekedés, mégis a csoportkép után úgy szédelegtünk be a buszba.Hazaúton délutáni szunyókálás,fejben megint egy későbbi lehetséges túra (ezúttal biciklis, hegyen kuslcsosházban alvós, tóbanfürdős változat) részletein és a másnapi induláson járt az eszem.Az utolsó vacsorán felidéztük legszebb élményeket, Walter mesélt a fiatalkori balatoni emlékekről,és még azt is megtudtam hogy mi az a Maultasche, szóval csupa nosztaliga .
Csodás napokon vagyunk túl.A táj, az emberek, az ételek, az egész németség elválaszthatatlanul a részemmé vált annyira, mint még sohasem.Ismét nem bántam hát meg, hogy útra keltem.Hiába, a spontán dolgok sikerülnek mindig a legjobban.Bárhogy is legyen, legkésőbb két év múlva újra látlak, drága Bajorország!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése