Annyira örülök, hogy cirka négy év után végre küzdelem nélkül enyém lehetett a fűnyírás kiváltsága, sőt, felkérés alapján végeztem e nemes feladatot, hogy muszáj bejegyzést szentelnem neki.Nagyon élveztem és elég hamar teljesítettem a küldetést, még dícséretet is kaptam, ez már döfi!
Egyébként pedig megfigyeltem, hogy az idén a gyümölcsfákat és bokrokat– mindet másfajta – betegség támadta meg.A szilva elkezd rohadni mielőtt megérne, a mirabelle ami egyébként sárga színű lilában “pompázik” és szintén hullik, olyan mintha megfagyott volna, az egresen meg rögtön azután, hogy megjelentek a termések szürkés színű bevonat képződött, ami nem engedte, hogy megérjen a gyümölcs, ugyanúgy néz ki mint 1 hónapja.
Lemosópermeten kívül mást nem használunk a kertben, de ennyi kórság még egyik évben sem ütötte fel a fejét.Én meg szomorúan nézem, hogy hullik a természet kincse hasznavehetetlenül a fűbe.Na jó, a barack és a ribizli gond nélkül leérett és nagyon finom volt, lekvár is készült belőle, hála érte! Mégvalami: nő a lime, vagy citrom még nem tudom, egyenlőre zöld a drága.Madárlátta növényke, Rómából hoztuk repülőn, nem nagyon bíztunk az életben maradásában, de túlélte.Szerény kertészeti tudásom szerint a fiatal fácskákat be is kell oltani ahhoz, hogy termést hozzanak, nos, rajta nem eszközöltünk semmi ilyesmit, hacsak nem a szeplőtelen fogantatás esett meg vele, növény változatban.Ki tudja, a lényeg hogy gyönyörűségemre egy nagyobbacska és két kisebb citrusféle is növekszik a pici fán :)
Megszerettem Orfűt, folyton oda vágyom, és ezt igyekszem a környezetem tudomásár hozni.Ha felkerekedek a társaság egy része általában velem tart, pár napja viszont kifejezetten egymagam mentem ki a magyar Lila akác közbe.Szükségem volt rá, hogy egyedül legyek a gondolataimmal, elmehessek egyedül azokra a helyekre amikhez emlékek kötnek.Nem menekülhetek az emlékeim elől, bármennyire is próbálok, főleg Pécsett, jobban teszem ha megpróbálom hasznomra fordítva eltemetni őket lelkem könyvtárának polcaira.Ezek a hetek mondhatni dobozolással telnek, igyekszem kifesteni a szobát, hogy ne kelljen mindig nagyobb képet aggatni a falra, hogy eltakarja a régit.Közben azért élek is, bringázom a városban B-vel, melegszendvicset vacsizunk az óvoda tetején a naplementében,meglepetés gyertyafényes majdnemebédre invitálnak én meg teljesen meghatódom, fényképezünk a Tettyén Andival, sátrat veszek, hogy egyszer spontán beüljünk a kocsiba és teljesen random helyen kiszállva felverjük valahol az erdőben.Olvasom is, még mindig Agatha Christie van terítéken,előkotortam egy nagyon régi fényképezőgépet, tervben van a kipróbálása, néha pedig anyut látom el hasznos jogi tanácsokkal :P Jöjjön az új szemeszter,állok elébe, de addig még egyenesbe kell jönnöm, tisztán kell látnom, értékelnem kell az elmúlt hónapokat.Minden nap egy kicsit máshogy látok így utólag egy –egy szituációt, egy mondatot, egy helyzetet és olykor akkorát csapok a homlokomra ezektől a felismerésektől…Óriási erőfeszítésembe kerül fenntartani a nulla kommunikációt, ha nem lennék meggyőződve cselekedetem helyességéről és szükségességéről, nem folytatnám tovább.Az utazás most mindenkinek jól jön.Az utazás mindig mindenkinek jól jön, ha szeret utazni az illető.Tipikus menekülés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése