Mi a hasonlóság egy vizsgaidőszak és egy kormányzati ciklus között?

Annyi szabad agykapacitásom van pénzügyi jog tanulás közben, hogy azon kezdtem el gondolkodni milyen sok hasonlóság van a kormányválasztás és a tárgyfelvétel között, nem elsősorban felépítésükben inkább működésükkel a polgárokban kiváltott reakciókban. Bár a tárgyakat félévente kell felvennünk az egyetemen, a végrehajtó hatalom központ szervét pedig csak négy évente választjuk újra, a félelem alapvetően végigkíséri mindkét intézményt, részemről legalábbis biztosan.

Az új szemeszter elején érdeklődve böngészem a kurzuslistát, majd dolgom végeztével úrrá lesz rajtam egy nagyon is ismerős érzés mert arra gondolok, hogy bár biztosan új információkkal gyarapodik elmém tudástára, bőven tartogat majd akadályokat is a tárgy abszolválása (évközi zh, beugró, kegyetlen vizsgáztató stb.) Ehhez hasonlóan a következő kormányzati ciklus megkezdésére való felhatalmazás megadásakor, az önkormányzati választásokon állampolgári kötelességünk tudatában  (nagyon naivan -vagy optimistán?) - igyekszünk olyan pártba bizalmat helyezni (mert sajnos mást nem nagyon lehet tenni) ami a jövőben hasznára válhat, az országnak, a nemzetnek a hazának.Úgy látom egyre kevesebben látják a demokratikus választások értelmét, - erre kizárólag a részvételi statisztikákból következtetek – és sajnos nagyon meg tudom érteni ezt a fajta hozzáállást is.

Mert mi történik?A nép szavaz és remél.Reméli, hogy jobbra fordul sorsa, reméli, hogy most jól választott.Ám rögtön ezután kezdenek gyülekezni a viharfelhők akárcsak a jövőben vizsgázni készülő egyetemista feje felett.A friss kormánynak már egészen más elképzelései vannak mint a választási kampányban.Jönnek a zárthelyi dolgozatok, katalógus az előadásokon, reformok, ésszerüsítés, spórolás és megszorítás.A szegény polgár pedig imádkozik, nehogy őt találják meg a jobbító szándékú intézkedésekkel, nehogy bal lábbal kelljen fel a vizsgáztató, nehogy rossz felével essen a földre a papírlap.Az egyetemi létre ez persze fokozottan nem jellemző, a vizsgázó készüljön, tanuljon, de nem egyszer találkoztam már a követelmények lényeges módosulásával a vizsgaidőszak előtt pár nappal, hogy az ésszerűség hiányáról ne is beszéljek.Kicsit olyan, mintha mind zsákbamacskát játszanánk, ki ki hosszabb-rövidebb időközönként.De talán pont emiatt szép az élet.(?) Azt hiszem napszúrást kaptam.

helyzetjelentés

A műtét után egy héttel büszkén mondhatom: a szervezetem kitűnő munkát végzett.Reggel voltam kontrollvizsgálaton ahol leszedték a merevítőkötést és kivették a fel nem szívódó varratokat.Utóbbi nem volt fájdalommentes, de már nagyon vártam, hogy emberek közé mehessek.Egyenes lett az orrom :D és ahogy én látom kisebb is aminek nagyon örülök.Az összkép persze még nem az igazi, véraláfutás, duzzadt terület akad az arcomon így is.Nem győzöm hangsúlyozni mennyire elégedett vagyok és köszönöm az orvosomnak, dr. Járai Tamásnak az idejét amit nekem szentelt és a kifogástalan munkát, egyáltalán nem bántam meg hogy belevágtam ( igaz, inkább ő vágott belém ^^)Még gyógyulgatok, egy hétig semmi sport, de esélyes a happy end :)

p.s: ha már teljesen felépültem leleplezem magam és teszek fel before - after képet.

Megorroltam magamra

Csütörtökön átestem az általam hőn áhított és várt beavatkozáson, igaz egy nappal később mint gondoltam, de ami késik nem múlik.Visszatekintve még örülök is neki, ugyanis nagyon hiányoltam a tájékoztatást és pár vizsgálatot amit ilyenkor állítólag el szoktak végezni.Szerdán reggel nagyival bevonultunk a Pécsi Tudányegyetem Füll Orr Gégészeti Klinikára és felvetettünk engem az osztályra.Körülményes egy művelet volt, annak ellenére hogy nagyi ex-egészségügyi dolgozó révén számtalan ismerőssel találkozott akik készséggel hagyták félbe a dolgukat és siettek a segítségünkre.2 óra alatt megejtettek rajtam egy EKG vizsgálatot (nem, nem egy tucat rezidens szeme láttára) aláírtam egy csomó nyilatkozatot amiket leendő jogász létemre egytől egyig elolvastam és alaposan halálra rémültem (pl: elismertem hogy az altatás következménye spontán halál is lehet és én ezt a kockázatot vállalom….nem mintha utólag lehetőségem lenne reklamálni).Egy orvos és egy nővér jól kikérdezett annak érdekében, hogy mindenfajta kockázatot elkerüljünk a műtét során, a procedúra végén pedig lefényképeztek és karszalagot is kaptam (amit másnap nem használtak fel, de megnyugtaott hogy igyekeznek nem elcserélni egy másik operációra váró delikvenssel) Őszintén megkönnyebbültem és nagyon vártam a másnapot.Reggel 7kor megkaptam a szobám, átöltöztem a műtéthez alkalmas ruhában és bevettem egy pirulát amitől megnyugszik és elálmosodik az ember.Nem éreztem különösebb hatását, teljesen józanul feküdtem fel 1 órával később a műtőasztalra.Ott viszont átéltem az első és egyetlen sokkot.Az asszisztensnő akinek az volt a feladata hogy bekösse a kanült a kezembe valamiért nagyon ideges volt.Két vénám szétdurrant és nem talált másikat ezért ő úgy gondolta hogy ha rángatja a kezem és hangosan kiabál akkor biztosan könnyebb dolga lesz.Nem így lett, engem meg jól megrémített, szerencsémre elég hamar az arcomba tolták az altatógázt és nem kellett végigélnem a továbbiakat.Arra ébredtem hogy alig kapok levegőt, hányinegem van és sírni akarok.Utóbbi két tünet a szükséges lépések megtételével hamar enyhült, kaptam egy üvegcsényi fájdalomcsillapítót miközben lassan magamhoz tértem, így a megőrzőből visszakerülhettem a szobámba.Két és fél órásra tervezték a műtétek, egy órával tovább tartott, biztos nem akartak félmunkát végezni, nekem nem tűnt fel, értékelem a precizitástElég gyorsan alkalmazkodtam a megváltozott körülményekhez, mozdulni sem mertem, no nem mintha akartam vagy tudtam volna.Nem emlékszem pontosan mennyi idő telt el, de szép sorjában megjelentek a látogatóim.Elmondhatatlanul nagy öröm volt számomra, hogy ennyien meglátogattak!Elsőként Bazsi jött, úgy láttam kissé megrémült mikor meglátta a szétvert arcom, de igyekezett leplezni és elmesélte mi mindent csináltak aznap az egyetemen.Rögtön a távozása után megérkezett Chris, a nagyija és az én nagyszüleimnek a hátralevő része (Mucika végig velem volt a műtét előtt és után, csak éjszakára ment haza) Kitűnő  alkalom volt az ismerkedésre, ez volt a második legjobb dolog ami történt velem aznap.Képtelen vagyok megítélni meddig maradtak, elég fáradtnak éreztem magam, hamar álomba merültem.A kórházi ágyak kénylmét hagyjuk, viszont az a sztereotípia hogy a magyar egészségügyi ellátás borzalmas, számomra megdőlt, legalábbis ami a füll-orr-gégszetet illeti.Az orvosom nagyon precíz, figyelmes és kedves volt velem, a nővérek úgyszintén, semmi negatívat nem tudok mondani.Még a kaja is egész finom, igaz csak az ebéd, mást nem ettem.Szerintem csak az tetszett benne, hogy irgalmatlanul fűszeres volt ezért éreztem valami ízfélét is.Bár lehet, hogy a pénz beszélt, nem tudom.Kevés ideig élvezhettem a kórházi tartózkodás jótékony hatásait, a tamponok eltávolítása után már másnap hazamehettem.Nem bántam, sokkal jobb otthon, bár benne van a pakliban, hogy megerőltetetem magam, amit nem kéne.Igen, annyira jól voltam ma reggel, hogy már hajoltam, cipekedtem és minden olyasmit tettem amit nem szabadna, de hát majd csak tanulok belőle.Jacko-orrot semmiképp nem szeretnék :D

vendégszerepelek

Enikő megjegyzéséből miszerint olyan vagyok mint egy rajzfilmfigura, két fényképből Chris keze nyomán mini képregény-féleség született rólam.Én nem teljesen értem mi a humor forrása, de azért gondoltam  megosztom, végülis aranyos.

Sok eső = nosztalgia

Eleven Hold - Hiábavaló

Nem tudom miért, de nagyon megérintett.

Overwhelming coffee

 

 Alkalmi kávéfogyasztó létem ellenére azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban nyúlok a bögre után ilyen célból.
Az ok egy gyönyörűséges kávéfőző masina, pontosabban kettő. Ugyanis tavaly karácsonykor a jézuska megajándékozta nagyimat egy visszafogottan elegáns kapszulás gépezettel, de bevallom nem fogott meg annyira mint ez a kis zöld színű szépség.Tisztában vagyok vele, hogy minden kávéfőző így működik, de ez a darab olyan, mint egy mesebeli forrás csak megnyomod a gombot és teljesen elvarázsol: ontani kezdi a gőzölgő, halvány gesztenyeszín majd egyre sötétülő zuhatagot bele a mély porcelán öbölbe.

Ínyenceknek ezzel véget is ér a folyamat, én azonban nem tudom mellőzni a tejszín lágy, krémes ízét, gyarló lelkemnek ez teszi teljessé az élményt.Mea culpa.

 

  

Járt utat járatlanért el ne hagyj...

Én megtettem.Két utat is elhagytam.Majd kitaposom ezt is valahogy, nem teremhet minden fán egy útépítő brigád.A blog egyenlőre csak egy pici ösvény, annyira friss, hogy még avar borítja, talán lesz belőle turista útvonal vagy később utca, talán publikálok rendszeresen.Ezért is kímélem meg a nulla darab olvasómat az ünnepélyes "elindult a blog" szövegtől, különben sem vagyok a nagy szavak embere.Elindult, de nem ígérek semmit, annyi mindent és annyiszor elhatároztam már, felesleges fogadkoznom, ha úgy érzem írnom kell nem tagadom meg magamtól.Ahhoz, hogy emészthető legyen valószínűleg jó sok bejegyzés kell majd.
A másik út egy érdekes kérdés, bár lassan kezd lekopni a kérdőjel a mondat végéről.Fogalmazhatnék úgy is, hogy ideiglenes forgalomkorlátozást éltem át, rövidet, szinte észre sem vettem.Most pedig egy gyönyörű, vadonat új, kátyúmentes, többsávos autópályán száguldok álmaimmal.Kár hogy a boldogsághoz vezető úton nagyon drága az autópályadíj és a gyorsítósáv is veszélyes.